tag:blogger.com,1999:blog-7932088332991126352024-02-02T16:39:51.047+01:00PaperclipLiliana C.http://www.blogger.com/profile/01586889692027781586noreply@blogger.comBlogger9125tag:blogger.com,1999:blog-793208833299112635.post-73444675488613429522014-11-13T18:19:00.001+01:002014-11-13T18:19:55.275+01:00Még élek!<b><i>Drágáim!</i></b><br />
Lesül a bőr a képemről szégyenemben, amiért nem hoztam isten tudja mióta friss részt. Tudom, hogy utáltok emiatt, de nem tudok mit tenni. Az, hogy régóta nem hoztam részt, betudható a lustaságomnak és annak, hogy elég rendesen meg kell nyomnom a sulit, hogy felvegyenek álmaim gimnáziumába (ez elég erős kifejezés, de na. Értitek :D).<br />
Amint vége ennek a félévnek rendszeresen fogom hozni a részeket, ígérem! De most nagyon nagy a hajtás, rengeteg papírt el kell intézni, és akkor még a szóbeli felvételiről nem is beszéltem. Remélem megértetek!<br />
Addig is, aki szeretné az itt kérdezhet tőlem akár a történettel, akár az életemmel kapcsolatosan ♥<br />
<div style="text-align: center;">
<b><i>http://ask.fm/kibaszottemberek17</i></b></div>
Liliana C.http://www.blogger.com/profile/01586889692027781586noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-793208833299112635.post-37740355009519107782014-07-24T17:13:00.000+02:002014-07-24T17:13:24.104+02:00Díj #01<div style="text-align: center;">
<img height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx6QT1lkn0m-8tSenncOL1oQk6eBXOJqBI-SF_i0fV4FGlV9lI2HBqif3b8AAGXcyEhBcgHy8DxavslPZREHxM6n95XW57MvL9VX-oKPrLCtOgJFJH-jRXjtp-8BeBMjNbXC5C94p1h8xc/s200/2.+d%C3%ADj.JPG" width="200" /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>A blog első díját eszméletlenül köszönöm <a href="http://demonsinthedarkbyblondie.blogspot.hu/">Valerie</a>-nak!</b> ♥</div>
<div style="text-align: center;">
Szabályok:</div>
<div style="text-align: center;">
1. Írj magadról 11 dolgot.</div>
<div style="text-align: center;">
2. Válaszolj 11 kérdésre.</div>
<div style="text-align: center;">
3. Tegyél fel 11 kérdést.</div>
<div style="text-align: center;">
4. Küldd tovább 11 embernek.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>11 Dolog magamról:</b></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<ul>
<li>Egy kicsit tartok a továbbtanulástól.</li>
<li>Várom a szeptembert</li>
<li>Szeretek vásárolni</li>
<li>Fogyókúrázom</li>
<li>Alig van időm blogolni, ezért nincs egy ideje rész</li>
<li>Szeretek olvasni, de most nincs egy olyan könyvem sem, amit nem olvastam ki :c</li>
<li>Zöldes-barnás szemem van</li>
<li>Egyre több emberrel ismerkedem meg</li>
<li>Szeretek beszélni :3</li>
<li>Kontyban van a hajam</li>
<li>Jé, ez már a 11.? :O</li>
</ul>
<div>
<b>11 Válaszom:</b></div>
<div>
<ul>
<li>Ki a kedvenc íród/írónőd? <i>Cassandra Clare és E.L. James.</i></li>
<li>Melyik a kedvenc zenekarod? <i>Itt is kettő van, a 5 Seconds of Summer és a Nirvana. </i></li>
<li>Melyik szemszín a kedvenced? <i>Talán a sötétzöld.</i></li>
<li>Hány blogod volt eddig? <i>Huh, ha jól számolom akkor 3.</i></li>
<li>Voltál már szerelmes? <i>Nem.</i></li>
<li>Ha lehetne egy kívánságod, mi lenne az? <i>Hogy még több kívánságom legyen.☺</i></li>
<li>A vidám vagy a szomorú történetek állnak közelebb hozzád? <i>Hát, igazából részben mindkettő, de ha választani kéne, akkor inkább a szomorú történet az, amit szívesebben írok.</i></li>
<li>Mi a kedvenc időtöltésed? <i>Az, amikor a barátaimmal lehetek és mikor mindenféle hülyeséget csinálunk, amit rendszerint meg is bánunk, de legalább rengeteg emlékünk marad. ☺</i></li>
<li>Hol élnél a legszívesebben? <i>Ahol kedvesek az emberek, és nem ítélnek el semmi miatt. (hahaha ilyen hely nincs is)</i></li>
<li>Ki támogat az írásban? <i>Az olvasók és a barátaim azok, akik mindig mellettem vannak és biztatnak.</i></li>
<li>Az írás csak hobbid vagy szeretnél komolyabban foglalkozni vele? <i>Egyenlőre még csak hobbi, de lehet, hogy a későbbiekben szeretnék vele komolyabban is foglalkozni, hisz belegondolva nem is olyan rossz ötlet. </i></li>
</ul>
<div>
<b>11 Kérdésem:</b></div>
</div>
<div>
<ul>
<li>Voltál már olyan holtponton, mikor azt hitted, hogy véglegesen befejezed a blogod?</li>
<li>Olvastad a Szürke Ötven Árnyalata c. könyvet? Személyes véleményed?</li>
<li>Hogyan érzed magad, mikor felnézel a kék égre, és látod szállni a sirályokat? </li>
<li>Mit tervezel a nyár utolsó hónapjára?</li>
<li>Mi az a dolog, amitől a legjobban tartasz?</li>
<li>Tervezel még több blogot? </li>
<li>Mit gondolsz a divatblogolókról?</li>
<li>Szereted a túró rudit? :3</li>
<li>Írd le magad három szóval!</li>
<li>Beszerezted már azokat a dolgokat, amelyekre szükséged lesz iskolakezdéskor?</li>
<li>Mit gondolsz azokról, akik a saját nemükhöz vonzódnak?</li>
</ul>
<div>
<b>És akiknek sok szeretettel küldöm:</b></div>
</div>
<div>
<ul>
<li><b><a href="http://shade-harrystyles.blogspot.hu/">Renee C.</a></b></li>
<li><a href="http://sweetlittlelove-story.blogspot.hu/"><b>J. Fowler</b></a></li>
<li><b><a href="http://bethrosedarkness.blogspot.hu/">Beth Rose Darkness</a></b></li>
<li><b><a href="http://magicworldbook.blogspot.hu/">Melissa Bane</a></b></li>
<li><b><a href="http://boszorkanyokelete.blogspot.hu/">Dodó</a></b></li>
</ul>
</div>
Liliana C.http://www.blogger.com/profile/01586889692027781586noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-793208833299112635.post-23106153235255049622014-06-26T15:54:00.000+02:002015-02-28T11:06:53.827+01:0006. Chapter<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Vladimir Script"; font-size: 20.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: 'Vladimir Script'; line-height: 115%;"><span style="font-size: x-large;">~Fallon
szemszöge~</span></span></h2>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMOCLmTZbS4gq_SDyLRK3xJPVzR5DHGpgzn-2AgbLxH1bjJka1dvFBcQGOxEkduYK7MjbtDdT38NGsXmvUvX3TQ-CT-d3QRfXqFW7ryPR0OXCmhGa9MoZGyv41MXzeayGr-GYpTbHs-f8/s1600/red_forest____by_kariliimatainen-d7nl7lk.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMOCLmTZbS4gq_SDyLRK3xJPVzR5DHGpgzn-2AgbLxH1bjJka1dvFBcQGOxEkduYK7MjbtDdT38NGsXmvUvX3TQ-CT-d3QRfXqFW7ryPR0OXCmhGa9MoZGyv41MXzeayGr-GYpTbHs-f8/s1600/red_forest____by_kariliimatainen-d7nl7lk.jpg" height="320" width="305" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Vladimir Script"; font-size: 20.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Élesen
szívtam be az orromon keresztül a levegőt, mikor megéreztem a napsugarak
melegségét a bőrömön. Végre eljött ez a nap is, ma hozzáláthatunk Niall
felkereséséhez. Lassan ültem fel az ágyban, karjaimat magasra téve
nyújtózkodtam, majd az ajtó felé indultam. Jace közeledett felém, szemében
láttam a fáradságot, s a látványa mosolyra késztetett. Madárcsicsergés hangja
járta be az egész környéket, lágy szellő fújdogált be az ablakokon. Nehezen
ráncigáltam magamra a szűk, terepszínű farmert, mely illett az ugyanolyan
mintázatú pólóhoz. Felhúztam bakancsomat, kontyba fogtam hosszú, dús hajam.
Beléptem a kicsinyke fürdőszobába, megigazítottam a kontyomat, megmostam a
fogaimat és a bejára felé vettem az irányt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Most mi van? – kérdezte két ásítás között, mire mosolyogva, a fejemet rázva
indultam a holmimért, melyet a szobámban felejtettem. A táskát a hátamra téve
siettem a fiú után, ki már teljes felszerelésben állt az ajtó előtt, engem
várva. Bólintással jeleztem, hogy indulhatunk, mire hátat fordított nekem és
egyenesen a sűrű erdő felé vette az irányt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Várj! – kiáltottam. A fiú nagy lendülettel megfordult, és érdeklődő tekintettel
nézett rám. – Mielőtt elindulnánk, szeretném látni az anyámat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Sóhajtva
bólintott, mire ujjongva anyám háza felé vettem az irányt. Sietve lépkedtünk,
de nehéz volt nem észrevenni a kihalt utcát, melyen mindig nyüzsögnek,
lökdösődnek az emberek. Ahogy közelebb értünk az utcához, a házaknál csak
bezárt ajtókat és teljesen behúzott függönyöket láttunk, melyek mögött néhol
megjelent egy – egy ember alakzat. Furcsán pillantottam a mögöttem haladó
Jace-re, mire csak egy vállrándítást kaptam válaszul. Bizonyára ő sem tudta,
hogy mi történt itt. Egyre közelebb értünk édesanyám házához, mikor megláttam,
hogy a bejárati ajtó nyitva áll. Kocogni kezdtem, minél hamarabb oda szerettem
volna érni. Jace-el és Carterrel az oldalamon siettem be a nappaliba. Körülnéztem,
de nem láttam senkit, és egyáltalán nem volt nagy felfordulás a lakásban.
Furcsa zajt hallottam a konyha felől, ezért halkan lépkedtem a helység felé,
remélve hogy megpillanthatom az ott történő dolgokat. Az ajtó mögé álltam és
óvatosan benéztem a szobába. A látványtól, ami elém tárult kisebb sokkot kaptam,
amit nagy valószínűséggel Jace is észrevett rajtam, mert azonnal a számra
tapasztotta a kezét. Kidülledő szemekkel figyeltem az eseményeket, azon
agyalva, hogyan segíthetnék anyámon. A székhez volt kötözve mindkét keze, s két
erős alkatú, furcsa arcú férfi állt előtte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Mond meg, hogy hol van és élve elengedünk! De, ha nem beszélsz – mondta az
egyik, s ujjaival végigsimított a késen, melyet erősen markolt. Édesanyám
megrázta a fejét, mire a könnyeim utat törtek maguknak, s véletlenül egy aprót
arrébb léptem, melynek hatására felfedtem testem egyik oldalának egy kis
részét, ami elég volt arra, hogy a két férfi meglásson, s önelégülten
mosolyogva meginduljon felénk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Nicsak, nicsak, a kis Fallon – mondta a másik. – Na, gyere csak ide! – kezdett felém
futni, mire ösztönösen megfordultam, s az ellenkező irányba kezdtem rohanni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Jace! – ordítottam neki, jelezve, hogy ideje lenne indulnunk, de sürgősen. Azonnal
mellettem termett, és igyekeztük lehagyni a két, minket üldöző embert. Kezdtem
kifogyni az erőmből, de amint a hátam mögé pillantottam, megláttam, hogy a két
férfi kezd lemaradni, látszólag nem bírtak futni, de ez látszott a termetükön
is. Magamban megveregettem a vállam, hogy az iskolában nem hagytam ki olyan sok
testnevelésórát. Carter lelassított mellettem, innen tudtam, hogy bőven
lehagytuk őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Mi…Mi lesz anyukáddal? – lihegte Jace, miközben lehajolva, a térdén
megtámaszkodva próbálta rendbe hozni a légzését. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Bizonyára már kiszabadította magát. Nagyon talpraesett nő, mindig talál valami
kiutat. Láttam a pengét a kezében - mondtam lehajtott fejjel. A fiú bólintott,
felegyenesedett, majd megbizonyosodott arról, hogy senki sem követ már minket. –
Menjünk – javasoltam, mire bólintott.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">****<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
És, merre tovább? – kérdeztem, mikor egy kisebb elágazást találtunk az
ösvényben. Kezével a helyes út irányába mutatott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Asszem’ arra – közölte lazán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Figyelj! Ha nem akarod, hogy veled tartsak, vagy ha egyáltalán nem is akarsz
jönni, akkor kérlek, fordulj vissza. Majd feltalálom magam – makacskodtam, majd
elindultam az egyik irányba. Jace kocogott mögöttem, láthatóan megpróbált
utolérni, aminek hatására lépteim nagyobbak és gyorsabbak lettek. Minél
közelebb volt, annál jobban sürgettem a lépteim, míg a végére már szinte
rohantam. A fiú utolért, átfogta a derekam és a földre döntött. Hangosan
nevettünk, az egész erdő tőlük zengett, a madarak néhol felszálltak a zsivaj
hallatára. Jace nagy nehezen felküszködte magát a földről, leporolta a ruháját,
majd rám nézett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Na, mi lesz? Itt maradsz és nevetsz, mint egy kisgyerek, vagy elindulunk, és
megkeressük szíved választottját? – kérdezte gúnyosan, mire morogva kászálódtam
fel immár én is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Mehetünk – közöltem felszegett állal, majd kissé botladozva, de céltudatosan
indultam el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Sokáig
gyalogoltunk a sűrű erdőben, olyan titkos utakon, melyeket évtizedek óta nem
használtak. Kiskoromban a barátaimmal mindig ilyeneken sétáltunk, szerettem új
dolgokat és helyeket felfedezni, hisz az erdő szélén nőttem fel, mely rengeteg
játszási lehetőséget kínált fel nekünk, gyermekeknek. Anyuval tavasszal mindig
kijártunk, figyeltük, s feljegyzéseket készítettünk a madarakról. Ez volt a
kedvenc időtöltésem. A madarak gyönyörű éneke mindig megnyugtatott, s
elkápráztatott az, hogy hogyan gondozzák a fiókáikat, mily szorgalmasan
dolgoznak, hogy megfelelő mennyiségű ételt tudjanak szerezni. Mint az emberek.
Azért dolgoznak, hogy élhessenek, s sokaknak még így is igazán nehéz megélniük.
Én tapasztaltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Szerintem álljunk meg, és valahol állítsuk fel a sátrat – javasolta Jace.
Levettem a vállamról a hátizsákomat, előhalásztam a sátor darabjait, majd
nekiláttunk felépíteni az alvóhelyünk. Igazán jól ment a közös munka, Jace
összerakta az alkatrészeket, én pedig a „lakórészt” tettem rendbe, leterítettem
a pokrócokat. Mikor kész lett a mű, megtapsoltam magunkat. Igazán remek munkát
végeztünk, s azonnal ki is próbáltuk. Betakaróztam a pokróccal, mert úgy
éreztem, hogy éjszakára elég rendesen le fog hűlni a levegő. Carter
természetesen kint maradt, ő őrizte a sátrat, míg mi aludtunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Jó éjt, Jace – mondtam halkan, hátat fordítva neki. Egy kis mocorgást hallottam
mellőlem, Jace-nek elég kemény volt a föld.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Jó éjt, Fallon – ölelte át a derekamat, majd így aludtunk el.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Hangos
robajra ébredtem, azonnal ülő helyzetbe küzdöttem magam, s a lehető legbátrabb
pozíciót vettem fel, bár legbelül rettegtem. Egy kezet láttam kirajzolódni a
sátor oldalán, láthatólag a bejáratot kereste. Valaki nagyon sürgősen be akart
jutni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><br /></span></div>
<h3 style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">Holnap nem leszek otthon ezért ma hoztam a részt. x</span></h3>
Liliana C.http://www.blogger.com/profile/01586889692027781586noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-793208833299112635.post-82969247082933394802014-05-21T21:12:00.002+02:002014-05-21T21:13:08.193+02:0005. Chapter<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Drága, egyetlen, kitartó olvasóim! <3</i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Iszonyatosan röstellem magam, amiért majd' egy hónapig nem hoztam részt.. Ez betudható a lustaságomnak és a technikai okoknak is.</i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Sajnálom, amiért csak ennyit hoztam, egyszerűen csak minnél hamarabb ki akartam tenni egy friss bejegyzést. </i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Eszméletlenül köszönöm a 23!!!!!!!!!!!!! olvasót! Elképesztő *.*</i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Jó olvasást kívánok!</i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Puszi xX</i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><span style="font-family: "Vladimir Script"; font-size: 22.0pt; line-height: 115%;">~Fallon
szemszöge~<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A teámat kortyolgatva léptem be a
szobába, ahol Carter az ágyon elnyúlva, édesen szuszogott. Elhelyezkedtem a
szoba sarkában elhelyezett kis fotelben, majd egy pillanatra lehunytam a
szemem. Át kellett gondolnom mindent, össze kellett szednem magamat. Az életem
szinte romokban, elvesztettem a szerelmem és egy idióta, bunkó ember belépett
helyette. Ez így nem jó. Az ajtó hirtelen nyílt ki, Jace lépett be rajta, s egy
nagy köteg papírt tartott a kezeiben. Érdeklődve figyeltem minden mozdulatát,
izmainak összehúzódását. Ledobta a papírköteget a kis asztalra, majd tenyereit
összecsapva fordult felém.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Azt hiszem, sejtem, hol lehet a
lovagod – nézte undorodva a papírokat. Felugrottam az ágyról, majd azonnal felé
siettem. Az örömöm kimondhatatlan volt, szinte virultam az előbb elhangzott
mondat után. Végre! Erre vártam, mióta idehozott. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ez tényleg remek hír! –
ujjongtam, meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg visszafojtsam kitörni
készülő ujjongásom. Jace a szeme sarkából rám pillantott, majd egy fintort
vágott, és valami olyasmit motyogott, hogy „ja, nagyon”. Szétterítette a
papírokat, majd ujja segítségével megmutatta az útvonalat, melyen elindulhatunk
úgy, hogy semmiképp ne vegyenek minket észre. A terv jónak tűnik, semmiféle kifogásom
nincs ellene, őszintén szólva, még tetszik is. Jace remek munkát végzett és
külön örülök annak, hogy ennyire odateszi magát. Mondjuk megegyeztünk, szóval,
ha nem akarja, hogy elmenjek, akkor ezt meg kell tennie. Bólintott a reakciómat
látván, majd kifelé sietett a szobámból.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Pakold össze azokat a cuccokat,
amikre szükséged van. Mindjárt hozok egy táskát, abba rakhatod őket. Holnap
hajnalban indulunk – nézett át a válla felett fél mosollyal az arcán.
Bólintottam, majd mikor hallottam az ajtó csapódását, azonnal munkához kezdtem.
Pár pillanat múlva Jace lépett be újra, kezében a kis hátizsákkal, majd
óvatosan elém tette. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ezeket majdnem itt felejtettem
– lépett a kis asztalon szétterített papírokra, felkapta őket, majd végleg
távozott a szobából. Beraktam a táskába három kifakult, fekete felsőt és egy
farmert, majd a legtetejére a fésűmet. Azt hiszem, meg is lennék. Ez gyorsan
ment. A fotelba hajítottam a hátizsákot, majd elindultam, hogy vegyek egy forró
fürdőt. Beléptem a kis helységbe, megengedtem a kádba a vizet, majd mikor
elégnek találtam a víz mennyiségét, lassan belemártottam az egyik lábam, s a
másikkal rásegítve óvatosan ültem bele a gőzölgő vízbe. Egész testemet átjárt a
forróság, s a kellemes érzés miatt szorosan lehunytam a szemem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hangos dörömbölésre és kiabálásra
ébredtem, még mindig a kádban ültem, ám a víz már jéghideg volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Fallon a kurva életbe nyisd már
ki azt a nyomorult ajtót! – üvöltötte Jace az ajtó túloldaláról. Gyorsan
kiugrottam a vízből, magamra tekertem egy törülközőt, majd azonnal fordítottam
egyet a záron. Jace esett be rajta zihálva, haragos tekintettel, ám én inkább a
félelem egy kicsiny szikráját véltem felfedezni. Aggódott értem! Azt hitte,
hogy csináltam magammal valamit, amit ép eszű ember nem tenne. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kezei közé vette arcomat, majd
jobbra- balra kezdte forgatni, hogy biztos jól vagyok-e. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Jace, Jace, jól vagyok –
hesegettem el a kezeit arcom elől. Bólintott, majd egy utolsó pillantást vetett
rám. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Öltözz fel, kész a vacsora –
mondta, mielőtt kilépett volna. Eleget tettem kérésének, felkaptam a
melltartómat és gyorsan bekapcsoltam, majd a többi ruhadarab is felkerült a
földről. Kiléptem és azonnal a konyha felé vettem az irányt. Jace már ott ült,
előtte egy tányér saláta, és jóízűen majszolta az ételt. Rám pillantott, mikor
beléptem és azonnal elém tett egy tányért, rajta az étellel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Izgulsz a holnap miatt, mi? –
kérdezte keserű mosollyal az arcán. Hevesen bólogattam, s a mosoly
levakarhatatlan volt az arcomról. Miután végeztünk, beraktam a mosogatóba a
tányérokat, úgy döntöttem, hogy majd később elmosom őket. Felballagtam a
szobámba, leültem az ágyra és csak néztem. Nem gondolkodtam semmin, nem
nyomasztott semmi, most, hogy már haladtunk afelé, hogy Niall újra velem
lehessen. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Lassan nyílt ki az ajtó, Jace
lépett be, hogy „ellenőrizzen”. Olyan, mint egy apa, kinek egyetlen kislányát
kell megvédenie az udvarlók elől.</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Aludj, holnap reggel korán
indulunk – nézett komoran az ágyra, ahol feküdtem. Bólintottam, mire kiment.
Most megint mi baja van? Az előbb még kedves volt, most meg újra mogorva.
Egyszerűen nem tudom kiismerni. Mikor azt hiszem, hogy tényleg barátok
lehetünk, mikor próbálok egy kicsit közeledni hozzá, ő eltaszít és
visszazárkózik a saját kis világába.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
U.i.: mit szólnátok egy démonos sztorihoz? Elgondolkoztam ezen a blogötleten...</div>
Liliana C.http://www.blogger.com/profile/01586889692027781586noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-793208833299112635.post-352081257075664592014-04-19T22:10:00.002+02:002014-04-19T22:10:50.240+02:0004. Chapter<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok Bébik! <3 </b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Hülye köszönés lvl 100 :D Mindegy, hagyjuk. Először is, meg szeretnék kérni mindenkit, hogy:<u> <span style="color: red;">Szavazzon, hogy mikor legyenek a részek! </span></u></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Köszönöm szépen az édes komikat, nem győzöm elégszer mondani, hogy milyen sokat jelentenek! Köszönöm a 19(!!!!) feliratkozót! *.* De komolyan..</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Megpróbálom rendszerezni a részeket, úgy, hogy hetente egyszer hozzak, így megfelelő hosszúságúakat tudok írni. </b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>A részről még annyit, hogy ebben megtudhatjátok, miket szokott Jace a barlangban csinálni, és hogyan került be Fallon a tanács tagjai közé.</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Jó olvasást! :) xX</b></div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: "Vladimir Script"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%;"> </span></b><b><span style="font-family: "Vladimir Script"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">~Jonathan
szemszöge~ </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: "Vladimir Script"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%;"> </span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Nem hiszem el! Hogy képzelte, hogy
csak úgy követ engem? Tisztán és érthetően elmagyaráztam neki, hogy maradjon a
házban, ki se tegye a lábát a küszöbön, de ezek szerint más módszerekhez kell
majd folyamodnom. Ő olyan ártatlan, mindig ezt látom, mikor a </span><span style="font-family: Arial, sans-serif;">szemébe nézek.
Tudatlan. Nem tudja, hogy a tettei komoly bajba sodorhatják őt, sokkal jobban
kéne vigyáznom rá. Ezt megfogadtam annak idején az édesanyjának. Most jut
eszembe, miért szólította azt a nőt édesanyának? Talán… talán az asszony nem
mondta el neki? Lehetetlen, hogy nem tud róla!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Halántékomat vakargatva néztem,
ahogyan Fallon magzati pózban alszik az ágyon. Megígértem neki, hogy
előkerítjük a barátját, de egyelőre még azt sem tudom, hogy hogyan fogom őt
megvédeni, úgy, hogy a saját testi épségemre is tekintettel kell, hogy legyek.
Ki kell eszelnem egy tervet, de nagyon sürgősen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtZv2TLEb96KTw5eW7X5kigFZblmwha5V_HsyMjCnt8uyr8NcapO-fBYviTGbJ8I6iQCHum3ShipOVLgWTajlxZ3mCfy8-zEJW98v58RzRxfmfKStdkOCy4LyNLtgiwq4zaS_KNI1BPtoz/s1600/tumblr_n41e5t2m2J1shuaq0o1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtZv2TLEb96KTw5eW7X5kigFZblmwha5V_HsyMjCnt8uyr8NcapO-fBYviTGbJ8I6iQCHum3ShipOVLgWTajlxZ3mCfy8-zEJW98v58RzRxfmfKStdkOCy4LyNLtgiwq4zaS_KNI1BPtoz/s400/tumblr_n41e5t2m2J1shuaq0o1_500.jpg" width="267" /></a><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Hátat fordítottam az édesen szuszogó
lánynak, majd a barlang felé vettem az irányt, a lehető leggyorsabban oda
akartam érni. Most már többször a hátam mögé pillantottam, rendesen meggyőződve
arról, hogy tényleg senki nem követ. Amint elértem a barlanghoz, azonnal a kis
asztal elé léptem, ahol a befejezetlen folyadék volt. Ahhoz, hogy igazi
varázsló-boszorkány legyek, felülmúlhatatlan képességekkel megáldva, meg kell innom a
„kotyvalékot”. Ez a fajtánknál létfontosságú, hisz aki huszonöt éves koráig nem
kapja meg, vagy nem készíti el, örök életére ember marad. Én szerencsémre még
pont beleférek a lenyűgöző huszonhárom életévemmel. Ez az átka a
boszorkányságnak, rengeteg megpróbáltatáson kell keresztülmennünk ahhoz, hogy
teljesen „kifejlődjünk” és használni tudjuk a képességeinket. Édesapám már
kiskoromban megtanította, hogy hogyan készítsem el az effajta likőröket, addig
kényszerített a főzésére, míg szempillantás alatt el nem tudtam készíteni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Lassan hozzáadtam az összes adalékot,
felforraltam a folyadékot, majd forrásponthoz közeli állapotban fogtam, és az
egészet lefolyattam a torkomon. A fájdalomtól felordítottam, szinte marta a torkomat,
a lélegzetem is elállt. Hirtelen a lábaim reszketni kezdtek, majd hamarosan
felmondták a szolgálatot és a földre estem. <i>Nem
ájultam el. Még.</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Kis idő múlva az érzés alábbhagyott,
de beszélni még mindig képtelen voltam. Lassan felküszködtem magam álló
helyzetbe és görnyedten, de visszaballagtam az íróasztalomhoz. Azonnal papírra
vetettem, hogy milyen hatással volt rám az elixír, és azt is, hogy miként
készítettem el, egyes anyagokból mennyit adtam hozzá. Miután végeztem, oldalra
fordultam és kezeimet térdeimen pihentettem, fejemet pedig lehajtottam.
Megpróbáltam visszahozni a normális légzésemet. Hamarosan teljesen
normalizálódott a helyzetem, bár halkan, de tudtam beszélni, ezért
visszaindultam a házhoz, hogy újra átgondoljam, miképp akarom kiszabadítani a
fiút. Bár nem volt ínyemre a dolog, mégis belementem, hisz a legfőbb dolog az,
hogy Fallon boldog legyen. Melegséggel tölt el, mikor mosolyogni látom, és
mikor tudom, hogy boldog. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Nagyokat lépkedve siettem az
otthonomhoz, egy kicsit még mindig kábult voltam az italtól, de megpróbáltam
minden erőmet összeszedni. Ha Fallon nem lesz ott…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Beléptem a házba, majd egyenesen a kis
szoba felé vettem az utam, ahol legutoljára a lányt hagytam. Hirtelen nyitottam
ki az ajtót, majd szinte hallottam, ahogyan a hatalmas kő leesett a szívemről.
A lány az ágyon ült, nagy szemeivel engem vizslatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hol voltál? – kérdezte gyengéden,
szinte alig hallhatóan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Az nem a te dolgod – korholtam le,
majd leültem a kis fotelba, szemben az ággyal. Lábaimat keresztezve felraktam
az üvegasztalra, majd hirtelen újra Fallon-ra néztem és feltettem egy gyors kérdést, mely nem hagyott nyugodni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hogyan kerültél be a tanácshoz? Oda…
ott csak öregek vannak – kezdtem tudakolni, a fejemben elég sok volt a szürke
folt, ha a lányra gondoltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- A nagyapámat megölték egy harcban,
és mivel apám is meghalt, nekem kellett átvennem a helyét – felelte lehajtott
fejjel. Összehúztam a szemeimet, majd kézfejemet kezdtem vizsgálni, mintha
valami érdekes lenne rajta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Őszintén, miért akartál leugrani? - kérdeztem habozás nélkül. Végig sem gondoltam, máris kimondtam. Nem felelt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Niall milyen körülmények között élt?
– tettem fel az újabb kérdésemet, kíváncsiságomat nem tudtam leplezni. A lány szúrósan nézett rám, mire én felhúztam egyik szemöldökömet. Most mi van, csak
egy egyszerű kérdést tettem fel! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- A családja dúsgazdag és nem nézik jó
szemmel, ha nálunk tölti az időt, emiatt már rengeteg vitájuk volt – nevetett keserűen, hangján éreztem, hogy mihamarabb be akarja fejezni ezt a beszélgetést. Bólintottam, lábaimat nehézkesen vettem le az asztalról, felálltam a fotelból,
majd az ajtó felé indultam. Kicsit megszédültem, az elixír erős hatása még
mindig a testemben lappangott, még mindig kábultnak éreztem magam minden egyes
mozdulatnál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jace, éhes vagyok… - fogta két
karjával a gyomrát Fallon, mire mosolyognom kellett. Intettem neki, hogy
kövessen. Felpattant az ágyról, majd azonnal utánam sietett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Amint leértünk a konyhába, előkerestem
egy serpenyőt, tettem bele egy kis zsírt és meggyújtottam a tűzhelyet.
Előkerestem a tojást, kiválasztottam belőle tíz, viszonylag nagyobb darabot,
majd felütöttem őket egy tálba, amit odaadtam a lánynak, hogy felverje. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Te tudsz főzni? – nézett rám
hitetlenkedve, mire lesajnálóan elmosolyodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez csak egy tojásrántotta – vontam vállat,
majd folytattam az előkészületeket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Miután a zsír elolvadt, beleöntöttem a
tojást és pár percen belül kész is volt. Levettem a polcról két fa tálat,
elővettem egy villát és kiszedtem az adagokat, majd azonnal nekiláttunk
elfogyasztani. Nem beszéltünk, mégsem állt be az a tipikus kínos csend a
levegőben, pusztán csak jól esett ez a kis csendesség mindkettőnknek. Lassan
eszegettem az előttem lévő ételt, nem akartam elsietni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hogyan tervezed Niall megmentését? –
kérdezte két falat között. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Fogalmam sincs – vontam vállat, majd
folytattam. – Először is ki kéne derítenünk, hogy hol táboroznak, ami nem túl
könnyű, tekintve, hogy csoportokra osztják őket és az erdő legmélyén edzenek,
hogy semmi se zavarja őket. Amúgy ilyen könnyű – csettintettem az ujjammal és
egy gúnyos mosolyt vettem fel. Fallon megforgatta a szemeit, majd folytatta az
evést. De komolyan, még fogalmam sincs, hogyan fogjuk megmenteni a
hősszerelmest, mindenesetre hamarosan el kéne kezdeni gondolkodni a terven. De…
miért is jó az nekem, ha visszahozom a fiút? Ja, tényleg! Fallon megfogadta,
hogy nem próbál megszökni, és így legalább biztonságba lehet. Hogy én milyen
zseni vagyok! Már megint rám tört az a kis önteltségi roham, amit úgy imádok! <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm left 375.75pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Gyorsan elpakoltam a tányérokat és visszakísértem
a lányt a szobába, aki mögött mentonja szorosan haladt. Vajon észrevette már,
hogy nekem nincs mentonom? Tudom, ez furcsán hangzik, de a boszorkányoknak
nincsenek ilyesféle „lelki társaik”, akikkel együtt érezek. Nem tudom, hogy a
mi őseinknél miért nem alakult ez ki. Viszont egy baj van az egészben, ha a
lány rájön, hogy nincs mentonom, akkor elkezd kérdezősködni, hogy mi történt,
vagy ami még rosszabb, hová tartozom. Akkor pedig kiderülne, hogy varázsló
vagyok, ami nem vetne túl jó fényt rám. <o:p></o:p></span></div>
Liliana C.http://www.blogger.com/profile/01586889692027781586noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-793208833299112635.post-83246789685034576922014-04-16T20:38:00.000+02:002014-04-17T13:16:49.461+02:0003. Chapter<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><b><i>Sziasztok Bogyókák! <3</i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><b><i>Mint látjátok, megérkezett a harmadik rész, amihez nincs túl sok hozzáfűznivalóm.</i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><b><i>Köszönöm szépen az édes komikat! Nagyon jól esnek az ilyesfajta visszajelzések! <3</i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><b><i>És természetesen hálás vagyok a pipákért, az oldalmegjelenítésekért és legfőképp pedig a 17(!!!) feliratkozóért! Huh! :D</i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><b><i>És nem utolsó sorban nagyon szépen köszönöm Lilo kis ajánlóját a blogról, melyet az "Ajánlók" menüpontban megtalálhattok! <3</i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><b><i>Jó olvasást kívánok! xX</i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Újra
kopogtattak az ajtómon, mire halkan egy „gyere” féleséget motyogtam. Édesanyám
nyitott be, s gondterhelt arccal ült le mellém az ágyra, megfogta a kezemet és
a szemembe nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Valamiről beszélnünk kell – kezdte, majd lassan folytatta, mire én félve
tekintettem rá. – Jonathan azért jött, hogy magával vigyen téged. Rettegtem
ettől a pillanattól, hogy be fog következni – vallotta be, nekem pedig újra
teljesen elhomályosult a látásom a könnyek miatt. Rettentő gyorsasággal folytak
le az arcomon, már le sem akartam törölni, hisz minek? Úgy sem bírom
abbahagyni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Ezt nem teheti. Ezt nem tehetitek! – kiáltottam az arcába az utolsó pár szót.
Meglepetten nézett rám, amit egyszerűen nem tudtam mire vélni. Azt hitte, hogy
csak úgy belemegyek ebbe az egészbe? Hogy egy idegen férfi csak úgy elvihet
magával? Teljesen megőrült? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Zokogtam,
s már nem tudtam visszatartani. Arcomat kezeimbe temettem, nem akartam anyámra
nézni. Hogy teheti ezt velem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://24.media.tumblr.com/7b7ab7d944deb8b90fabed8958979cb9/tumblr_n439izkOMG1r76ombo1_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://24.media.tumblr.com/7b7ab7d944deb8b90fabed8958979cb9/tumblr_n439izkOMG1r76ombo1_500.png" width="266" /></a><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Mehetünk? – nyitott be Jace és nem úgy tűnt, mint aki meg lenne lepve az elé
táruló látvány miatt. Amint rápillantottam, arcán a színtiszta unalmat és az
undort véltem felfedezni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Nem megyek sehova! – kiáltottam, s kirántottam kezeimet édesanyám fogásából.
Menekülni próbáltam, de a fiú elkapott, karjaival lefogta az enyéimet. Próbáltam
szabadulni erős szorításából, de esélyem sem volt. Maga után kezdett húzni, ki,
egészen a bejárati ajtóig. Kinyitotta, s szinte kilökött rajta, de az
egyensúlyomat ezúttal sikerült megtartanom. Kezeimet még mindig fogva, elvezetett
a lovához, mely a házunk előtti fa oszlophoz volt kikötve. Átnéztem a vállam
felett és megláttam édesanyám arcát. Ugyanolyan meggyötört volt, mint az enyém,
szemeiből folyamatosan potyogtak a könnyek. Jace a lóra parancsolt, s miután
felküzdöttem magam, ő is felpattant, és már el is vágtattunk az otthonomtól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Lenyugodtál már? – kérdezte gúnyosa, habár az arcát nem láttam, hangján
éreztem, ahogyan mosolyog. Nem válaszoltam, inkább megpróbáltam távolabb
húzódni tőle- már amennyire egy lovon lehet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Nem
telt bele sok idő, már egy kis faház előtt álltunk, mely teljesen el volt
rejtve az erdő mélyén. Pillantásommal a fiút követtem, befelé igyekezett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Gyere már! – mondta hangosan, mire lábaim azonnal engedelmeskedtek. – És ne
bámulj – tette hozzá vigyorogva, mire én dadogva próbáltam megmagyarázni, hogy
egyáltalán nem is néztem rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
N..nem tenném. Nekem barátom van – vágtam vissza neki, mire arcán átsuhant
valamiféle érzelem, amit nem tudtam nem észrevenni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Felbattyogtam
a lépcsőn, majd követtem a fiú útját, mely egy nappali szerűséghez vezetett.
Most jutott csak el az agyamig az a tény, hogy a ruháimat egyáltalán nem hoztam
magammal! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Ajánlok neked egy egyezséget – lépett elém, s a szemembe nézett. – Mivel tudom,
hogy milyen a kiképzés, amit a „barátodnak” át kell élnie, felajánlom, hogy
kiszabadítjuk, ha cserébe te megfogadod, hogy itt maradsz, ebben a házban és
nem próbálsz elszökni – mutatta az idézőjeleket a levegőben. A szemeim azonnal
felragyogtak a tudattól, hogy Niall mellettem lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Ígérem – adtam a szavamat, majd erős késztetést éreztem arra, hogy megöleljem,
de mégsem tettem. Összezavart ez a hangulatváltozása, hisz előbb még teljesen a
földbe tiport, most meg felajánlja, hogy segít nekem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Bólintott,
majd a bejével oldalra biccentett, jelezve, hogy menjek utána. Követtem őt, míg
meg nem állt egy fa ajtó előtt, lenyomta a kilincset és elém tárult ez a
gyönyörű szoba. Az ágy baldachinos volt, a lélegzetem is elállt tőle. Soha nem
láttam még hasonlót, hol is láthattam volna! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Megfelel? – kérdezte halvány mosollyal. Nagyot bólintottam és átléptem a
küszöböt. – Akkor magadra is hagylak. Ne várj meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Furcsállottam,
hogy ily’ hamar távozik, és hogy ennyire megbízik bennem. Igaz, a szavamat
adtam, de én nem bíznék meg egy olyan emberben, kit még csak pár napja ismerek.
Sietősen távozott a szobából és nem tudtam megállni, hogy ne kövessem. Hagytam
neki egy kis előnyt, nehogy észrevegyen, majd miután már csak alig láttam,
utána indultam. Kilépett a házból és egyenesen egy ösvény felé kezdett sietni,
nehogy bárki is meglássa. Körbenézett, mielőtt teljesen eltűnt az erdő
mélységében, de én követtem, egyszerre léptem vele. Már messzebb járhatott, de
nem volt nagyon nehéz dolgom, ugyanis az út, ahová igyekezett eléggé ki volt
már taposva, látszott rajta, hogy már rengetegszer használták ezt a keskeny
ösvényt. Halkan lépkedtem, nehogy bármi zajt keltsek. Minden egyes mozdulatomra
kellőképp odafigyeltem a cél érdekében, és hamarosan úgy vétem felfedezni, hogy
a kis ösvény, - amin eddig haladtam – szerteágazik, de szerencsére halk
motoszkálást hallottam jobb oldalról, ezért a hang iránya felé folytattam az
utam. Pillanatokon belül egy barlang előtt álltam, próbáltam rejtőzni a bokrok
takarásában, ami úgy tűnt sikerült, mert mikor Jace körbepillantott, nem vett
észre sem engem, sem pedig Cartert. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
<i>És most mi lesz? – </i>akarta tudni
Carter a fejemben, mire csak megrántottam a vállamat, még én sem tudtam, hogyan
tovább. Guggolásból felküzdöttem magam állásba és a barlang bejárata felé indultam,
a lehető leghalkabban. Fejemet kicsit beljebb dugtam, hogy lássam, miben
mesterkedik Jace. Meglepetésemre egy masszív, fából készült asztal felett
görnyedt, és a keze folyamatosan mozgott. (ne gondoljatok rosszra:D -szerk. megj.)
Valamit írt, gyorsan, mintha valaki sürgette volna, vagy csak simán le akarta
tudni a dolgot. Véleményem szerint az utóbbi lesz a nyerő. Hallottam Carter
lihegését, amint közelebb lépett, ezért keményen rá szegeztem a tekintetem, értette
a célzást. Becsukta a száját. Megpróbáltam közelebb lépni, de sajnos nem vettem
észre az előttem lévő, a földből kiálló gyökérdarabot, és egy hatalmasat estem
előre, tenyereimmel védve magam, hogy ne sérüljek meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
<i>Basszameg </i>- mondtam magamban. Jace
eldobott a kezéből minden tollat, arca először ijedté, meglepetté, majd
egyszerűen átváltozott leírhatatlan haraggá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Te mi a faszt keresel itt? – kérdezte felháborodva, hangszíne már túltett az
üvöltésen. Felrángatott a hideg földről, majd maga felé fordított, meglökött, és
egyik kezét a magasba lendítette. Szemeimet szorosan lehunytam, várva a
hatalmas csapást, de semmi sem történt. Lassan nyitottam ki az előbb még
szorosan behunyt szemeimet, majd Jonathan-ra néztem. Arca vörös volt a dühtől,
kezét lassan engedte le maga mellé. Rémülettel töltött el a tudat, hogy <i>bármikor</i> meg tudna verni, akár ölni is,
fegyver nélkül. A lábaim remegtek, nem tudtam, hogy most mit csináljak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Takarodj innen! – üvöltötte az arcomba, mire én azon nyomban futásnak eredtem,
vissza az ösvényen, egyenesen arra, amerről jöttem. Nem üthet meg! Férfi nem
bánthat nőt! Vagy mégis megtenné? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Amint
elértem a házat, felrohantam abba a szobába, amit nemrég mutatott. Bezártam
magam mögött az ajtót és ráültem az ágyra. Térdeimet felhúztam, s a kezeimmel
átkaroltam őket, így azt hittem, hogy biztonságban lehetek. A szívem még mindig
hevesen vert a rohanástól, azt hittem, ott helyben kiszakad belőlem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Nem
tudom, hogy mennyi ideig lehettem ott, de kopogás hallatszott az ajtó felől.
Nem mozdultam. Erősebben kopogtak. Még mindig nem mozdultam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
A rohadt életbe, nyisd már ki azt a cseszett ajtót! – kiáltotta Jace az ajtón
kívülről. Engedelmeskedtem neki, lemásztam az ágyról, elfordítottam a kulcsot,
s a férfi abban a pillanatban szinte beugrott a szobába. Egy percig csak nézett
rám, nem tudta, hogy mit mondjon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
É... én sajnálom – mondta végül, megtörve a kínos csendet. – Nem kellett volna
azt látnod, nem akar..<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Majdnem megütöttél – szakítottam félbe halkan, szinte alig hallhatóan. Bólintott,
majd az ágy felé biccentett. Leültem rá újból, mire ős is kényelembe helyezte
magát, tőlem kicsivel távolabb.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Kérdezz, amit akarsz – ajánlotta fel, fejét viszont lehajtva hagyta. Amint ezt
kimondta, minden kérdés átfutott az agyamon, főleg olyanok, hogy mit csinált
ott, a barlangban? Miről nem szabad tudomást szereznem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Miért most jöttél? – szegeztem neki a kérdést, mire mélyen a szemeimbe nézett,
ami miatt kezdtem kellemetlenül érezni magam. Sóhajtott egyet, mikor feltettem
neki a kérdést, valahogy számíthatott erre, hisz mi mást kérdezhettem volna?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Édesanyád azt mondta, akkor jöjjek, mikor igazán szükséged van rám – suttogta,
nekem pedig elakadt a szavam. Ennyire komoly lenne a helyzet? Bele sem akarok gondolni,
hogy milyen veszélyek leselkednek rám, miközben élem az „életem”.<o:p></o:p></span></div>
Liliana C.http://www.blogger.com/profile/01586889692027781586noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-793208833299112635.post-59875631050809442602014-04-12T21:38:00.000+02:002014-04-16T20:19:23.347+02:0002. Chapter<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok Bogyókák! <3</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Meghoztam a második részt, amiben egy új szereplő csatlakozik Fallon életéhez. A polgármester pedig döntésre jutott a falu megvédése érdekében. A következő részekben megismerhetitek Jonathan személyiségét! :)</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Nagyon szépen köszönöm a komikat<3 </b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>És természetesen a bővülő kis családunkat, immár 15-en(!!) vagyunk! Elképesztő! *.*</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Remélem, hogy tetszeni fog ez a rész, megpróbáltam kicsit hosszabbra írni, mint az előzőt! A következőt még nem tudom, hogy mikor hozom, ahogy az időm engedi! :)</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Jó olvasást! xX</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A
hang hatására azonnal kipattantam az ágyból, felkaptam magamra egy ruhát és már
futottam is a községháza felé, szólt a vészjelző sziréna. Mire odaértem, már
rengeteg ember ácsorgott dideregve, sokan kabát nélkül, és várták, hogy mi fog
történni. A polgármester lépett elő nagy köpenyében, megigazította a
ruhadarabot, majd hangosan elkezdte felvázolni a helyzetet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Kis közösségünk védelme veszélybe került – köhintett, majd folytatta. –
Elfogytak a katonáink, nincs senki, aki meg tudna védeni bennünket, ezért
döntésre jutottam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Már
tudtam, hogy mit akar mondani, hisz tegnap mindent megbeszéltünk, sőt, én
mondtam az ötletet is. Reménykedtem benne, hogy nem említi meg a nevem, hisz
nem vetne rám jó fényt, ha a dolog rosszul sülne el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://static.starity.hu/images/celebs/200x300/ryan-fletcher-102713828859630031.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://static.starity.hu/images/celebs/200x300/ryan-fletcher-102713828859630031.jpg" height="320" width="213" /></a><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
A döntésem pedig az, hogy az összes, itt élő férfit behívatom katonának,
kiképzést kapnak és két hónap múlva megvívunk a környező falukkal!
Visszafoglaljuk a birodalmunkat! – kiáltotta az utolsó pár szót, mire hangos éljenzés
törte meg a nemrég uralkodó csendet, mindenki felharsant, egyedül én néztem
farkasszemet Niallal. Szememben összegyűltek a könnyek, éreztem, ahogy kezdem
elveszíteni önuralmamat. A fiú közelebb lépett, kézfejével óvatosan
végigsimított orcámon, mire nem bírtam tovább, sírva borultam mellkasára. A
hátamat simogatva próbált nyugtatni, de nem sikerült. Bármikor elveszíthetem
őt, főleg most, hogy neki is harcolnia kell. A szívem hevesebben vert,
fuldokolva vettem a levegőt mikor Niall ajkait éreztem a számon. Nyelveink
lassú táncot jártak egymással, ki akartam sajátítani magamnak egész lényét,
magamhoz akartam szorítani, s soha nem akartam elengedni. Lassan indult meg, a
házunk felé kezdett sétálni, össze kellett pakolni a ruháit, már amiket magával
vihet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Beléptünk
kicsiny méretű parasztházunkba, édesanyám már otthon várt minket, kezében Niall
ruháival és egyéb kellékeivel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Köszönöm – suttogta a fiú, elvette a csomagot, majd könnyes szemmel felém
fordult. – Örökké szeretni foglak! <i>Még a
halálomban is. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Erőszakosan
furakodtam hozzá, még utoljára be akartam szívni parfümének illatát, még
utoljára magam mellett akartam érezni testét, mielőtt elmegy. Ellépett
mellőlem, majd az ajtó felé indult. Mielőtt átlépte volna a küszöböt,
hátranézett, egyenesen a szemembe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Viszlát, szerelmem! – mondta, majd halkan becsukta maga mögött az ajtót.
Elment. Soha többet nem fogom látni és ebbe egyszerűen nem tudok beletörődni.
Beszaladtam a szobámba és egy hatalmas ordítással az ágyamra zuhantam. Ez nem
történhet meg velem! Folyton csak ezt mondogattam magamban, hátha valami csoda
folytán Niall visszajön és örökre velem lesz. Hülye polgármester! Mi a francért
nem volt jó az én ötletem? Akkor talán nem kellett volna a családokat
„szétrombolni”! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Hirtelen
felültem és az ajtó felé kezdtem szaladni, el akartam minden elől menekülni,
mindent hátrahagyni. Bárcsak megtehetném! Kirohantam a házból és a „menedékem”
felé futottam, Carterrel az oldalamon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Tudom, hogy mire
gondolsz, és ne akard, hogy beleharapjak a vádlidba! – </span></i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">mormogta a fejemben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Fogd be, Carter! – lihegtem, és hamarosan elértem a célomhoz, megálltam, s egy
pillantást vetettem az előttem lévő, hatalmas mélységre. A szakadék szélén
álltam, már kész voltam ugrani, mikor egy hatalmas lökést éreztem a jobb
oldalamon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Meg ne próbáld! – ordítja az ismeretlen férfi. A lökéstől a földre kerültem,
onnan vizslattam őt. – Mi ütött beléd? Kioltanád az életedet egy fiú miatt?
Hülye vagy? – korholt le. Nagy nehezen feltápászkodtam, így valamelyest a
szemébe nézhettem az illetőnek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Ki maga? – tettem felé egy lépést, s összehúzott szemekkel vizslattam.
Legyintett egyet, majd kezemet megfogva, húzni kezdett. Ellenkeztem,
csapkodtam, de szorítása a csuklóm körül egyre erősebb lett, így hagytam, had
vezessen. „Nagy meglepetésemre” az otthonomnál kötöttünk ki, a férfi bekopogott
és hallottuk, ahogy édesanyám az ajtó felé igyekszik. Kinyitott az ajtót, s
mikor meglátta a mellettem álló férfit, arca azonnal elfehéredett, kezei
remegni kezdtek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
<i>Jonathan – </i>suttogta édesanyám. A
férfi bólintott, majd minden engedély nélkül beljebb lépett, magával húzva
engem is. Lökött rajtam egyet anyám felé, majd nagy nehezen megtaláltam az
egyensúlyomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Takaros kis házikó – kezdett el sétálgatni a lakásban. Édesanyámhoz fordultam,
mikor a férfi beljebb ment a házban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Ki ez a fickó? – kérdeztem suttogva. Rám nézett, szemeiben mintha tűz égett
volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Egy régi ismerős – mondta, remélve, hogy ezzel véget vethet a beszélgetésnek. –
Menj fel a szobádba és semmiképp ne merj lejönni! – utasított, mire zavartan,
de felfutottam az előbb említett helységbe. Az ajtómat résnyire nyitva hagytam,
hogy valamelyest értsem, amit beszélnek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Mit keresel itt? – kérdezte dühösen, remegő hanggal az édesanyám. Egy percnyi
néma csend után a férfi megszólalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
A lányért jöttem. Amelia a halála előtt azt mondta, hogy mindenképp kerítsem
elő és legyek mellette – a szavak, mint a vízfolyás, ömlöttek a szájából.
Ajkaim elé kaptam kezemet, hogy ne sikítsak fel, még véletlenül se. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A
férfi valószínűleg velem egykorú lehet, a haja világosszőke, ajkai teltek,
kihangsúlyozva ezzel férfias arcvonásait, és, hát valljuk be, elég sármos.
Fekete, szűk farmer van rajta és egy sima, egyszerű fehér pólót visel, melyen
keresztül tökéletesen kirajzolódnak izmai. Vajon mióta figyeli az életemet?
Miért épp most keresett fel? Ezek a kérdések egyszerűen nem hagytak nyugodni.
Halk lépteket hallottam a szobám felé közeledni, ezért hátrálva próbáltam
megtenni az utat az ágyamig, sikeresen. Jonathan kopogott be, majd azonnal be
is lépett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Jól vagy? – kérdezte furcsán, de komoran. Bólintottam egyet, mire a kis polcos
szekrényemhez lépett, ami teljesen el volt halmozva mindenféle irománnyal.
Levette a Zabhegyezőt, mely kissé meg volt viselve. Nem tehetek róla,
egyszerűen imádom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Miért jöttél? Miért pont most? – emeltem fel kispárnámat, majd kezeimmel a
hasamhoz szorítottam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Hallottam, hogy a faluban behívták az összes férfit. Gondoltam jól jönne egy
kis segítség – rántott vállat. Felém lépett, lehajolt, majd gyönyörű barna
szemeivel egyenesen az enyémekbe nézett. – Hidd el, szükséged lesz a
segítségemre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Ezzel
be is fejezte a mondandóját, nagy léptekkel kisietett a szobából, én pedig újra
a sírás határán voltam. Carter odafeküdt mellém, fejét az ölembe hajtotta, én
pedig elkezdtem a simogatni.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Majd valahogy
túlvészeljük ezt az egészet – </span></i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">próbált
nyugtatni, ami sajnos nem sikerült. Hátradőltem az ágyamban és megpróbáltam legalább
egy cseppet megnyugodni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
</div>
Liliana C.http://www.blogger.com/profile/01586889692027781586noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-793208833299112635.post-24573028358606566682014-04-10T21:42:00.001+02:002014-04-16T20:21:16.099+02:0001. Chapter<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok Drágák! <3</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Huh, elérkeztünk az első részhez és hogy őszinte legyek, nagyon izgulok a véleményetek miatt! Kérlek írjátok majd le! :)</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>A másik, amit szinte el sem akartam hinni az a 14 követő! OMG! Eszméletlenül hálás vagyok mindenért, a komikért a pipákért és az oldalmegjelenítésekért is! <3 </b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>A részről pedig még annyit, hogy tudom, hogy nagyon rövid lett, de ez még csak bevezető a történetbe, itt inkább csak a szereplőket ismerhetitek meg, de azt az egyet megígérhetem, hogy a második résztől beindulnak az események! :)</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Jó olvasást! <3 </b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Vivaldi; font-size: 26.0pt; line-height: 115%;">Napjainkban<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Érzékien
simultam Niall védelmező karjaiba, miközben egy lágy, hosszú csókkal
jutalmaztam őt. Szorosan, s védelmezően szorított, míg ki nem kecmeregtem az
ágyból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Mennem kell a <i>gyűlésre </i>– mondtam
halkan, majd elléptem mellőle és az ajtó felé indultam. Én is tagja voltam a
kis falusi csoportnak, ahol minden hónap első vasárnapján megvitattuk mi,
tagok, hogy milyen betörések és egyéb észrevételek történtek ebben a kis
közösségben. Kelletlenül battyogtam a macskaköves úton, egyenesen a városháza
felé, mikor megéreztem, hogy mentonom valahol a közelemben van. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7iyHzJW83zo1iQivC78lCFbQGvELAsgjuodbhAAB7ORsjbUZ0zF9EXCAbAa-xCGFB-0iqy8kJnyrKS-MkFrIHD_Y6R47ixg4yOSsctxB31stf3E2xmpPy-IffIwuE9gWrrOtCv7xC2lRH/s1600/3118794_60x60.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7iyHzJW83zo1iQivC78lCFbQGvELAsgjuodbhAAB7ORsjbUZ0zF9EXCAbAa-xCGFB-0iqy8kJnyrKS-MkFrIHD_Y6R47ixg4yOSsctxB31stf3E2xmpPy-IffIwuE9gWrrOtCv7xC2lRH/s320/3118794_60x60.png" height="157" width="320" /></a><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Carter? – néztem körbe, majd az erdőből előtűnő farkasra terelődött tekintetem,
ahogyan felém közeledik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Itt vagyok, ne morogj már! – </span></i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">mondta a fejemben, s a beszédstílusa
mosolyra derített. Folytattam utam az előbb említett épület felé, a hatalmas
vasajtónál megálltam, kettőt kopogtam, majd azonnal nyílt az ajtó és egy szép
kort megélt férfi tessékelt be. Onnan már tudtam az utat, hisz rengetegszer
jártam erre. Mikor beléptem a terembe síri csend fogadott. Csak pár ember
maradt, kik a falu sorsáról és védelmezéséről döntenek, a többiek már réges-rég
meghaltak, köztük a nagyapám is. Helyet foglaltam a legelső székben, Carter
természetesen ott is velem volt és leült a közvetlen közelembe. Szépen lassan kezdtek beszállingózni az
emberek, összesen öten voltunk. A tanács tagjai. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Kezdhetjük? - kérdezte a polgármester,
kérdésére mindnyájan hevesen bólogatni kezdtünk. Kezdetét vette a falu
gondjainak kibeszélése.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Újra áttörték az északi kaput – mondtam halkan, de olyan csend uralkodott, hogy
mindenki tisztán hallotta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Láttam. Ott voltam, mikor visszavonulót fújtak – a polgármester nehézkesen állt
fel, tetemes súlya megnehezítette számára a mozgást. Lomhán lépkedett a
függönnyel borított ablakhoz, széthúzta azt, és az előbb említett terület felé
fordította tekintetét. – Lassan már nem tudjuk kezelni ezeket a helyzeteket.
Elfogytak a katonáink.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Mindenki
hallgatott és megpróbálta felfogni az előbb hallottakat. Az életünk nap, mint
nap pár katonán múlik, ami valljuk be, elég aggasztó. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
És, mi lenne, ha összeállnánk egy új, távolabbi faluval? – vetettem fel az
ötletet, mire a polgármester megfordult és tenyerével letörölte gyöngyöző
homlokát, majd egyenesen rám nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Ez nem is rossz ötlet! Azonnal intézkedem, a megbeszélésnek pedig vége,
mindenki menjen a dolgára! – utasított bennünket, majd egyenként távoztunk a
helységből. Carterrel az oldalamon baktattam a vásár felé, kifogyóban van már a
téli készletünk. Vastag kabátommal megpróbáltam az arcomat védeni a hófúvástól,
s mikor a mellettem lépkedő farkasra néztem, irigykedtem, amiért ő nem fázik és
nincsenek ilyen gondjai. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Mikor
megérkeztünk, azonnal a húst áruló férfihoz léptem és már kértem is a három
kiló oldalast. Ezzel reményeim szerint egy pár napig ki tudjuk húzni, nem kell
éheznünk. Odaadtam érte a három ezüstöt és azonnal az otthonunk felé vettem az
irányt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szóval összeállunk egy
vadidegen faluval, akikben vakon megbízunk csak azért, hogy megvédjük a
falunkat? Ez nem hangzik túl jól – </span></i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">kezdte
a fejemben Carter, mire csak vállat vontam, hisz nem tudunk semmit kitalálni,
amivel megfelelő körülményeket tudnánk biztosítani a falunkban élő embereknek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Beléptem
a házunkba és azonnal a falon lógó cetlire terelődött a tekintetem. Niall üzent
nekem.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: "Bookman Old Style","serif"; font-size: 16.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Arial;">„A tetőn várlak!” <o:p></o:p></span></i></b></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Mosolyogva
szedtem le a kis papírt, majd a kukába dobtam. Kellő gyorsasággal raktam el a
nemrég vásárolt húst, nem akartam, hogy megromoljon. Egy gyors puszit nyomtam
édesanyám arcára és azonnal a tetőre siettem. Kettesével szedtem a lépcsőket,
mihamarabb szerelmem mellett akartam tudni magam. Mikor megláttam Őt, a nemrég
elhelyezett fa padocskán ült, kezében egy távcsővel és az eget kémlelte. Halkan
lépkedtem mellé, de hiába, észrevett és mosolyogva nyugtázta, hogy feljöttem
hozzá. Leültem mellé és a kezembe adta az előbb említett tárgyat arra
ösztönözve, hogy én is belenézzek, kövessem a példáját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Látod azt a vadludat ott a tónál repülni? – kérdezte halkan. – Holnap az lesz
az ebédünk! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Hangosan
felnevettem, majd hozzábújtam izmos testéhez, s karjaival átfogta derekamat.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">-
Hiányoztál – szívtam be jellegzetes férfias illatát. Végigsimított az
oldalamon, mire felkuncogtam; tudta róla, hogy nagyon csikis vagyok, de
szerencsére egy idő után már leállt. Csendben ücsörögtünk egymásba karolva
órákon át, de nem volt egyikünk számára sem unalmas, hisz egymás társaságában
tölthettük az időt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
Liliana C.http://www.blogger.com/profile/01586889692027781586noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-793208833299112635.post-14480005318569043852014-04-03T20:54:00.000+02:002014-04-16T20:22:05.211+02:00Prologue<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div align="center" class="MsoNormal">
<div align="center" class="MsoNormal">
<b><i><span style="font-family: "Edwardian Script ITC"; font-size: 36.0pt; line-height: 115%;">1998<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Rohantam a férjem elől. Épségben kell,
hogy megszüljem lányomat, még ha meg is halok utána, ő éljen teljes életet.
Folyamatosan ez járt az eszemben. Csak ez hajtott. Hátranéztem és láttam, hogy
már nem követ. Teljesen elgyengülten estem be a kis faházba, ahová mennem
kellett. A nő aggódó tekintettel figyelte minden apró mozdulatomat, míg
rendesen kulcsra nem zártam az ajtót. Ide már nem juthat be. Helyet foglaltam a
kis ágyban, a nő pedig azonnal vastag takarókkal és rongyokkal halmozott el,
hogy felmelegítse kihűlt testemet. A fájások kezdtek utat törni maguknak, amit
egyre rosszabbul viseltem.<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">*3 óra múlva*<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Nagy kínlódások során
végre megszületett az én egyetlen kislányom, Fallon. A mentonja azonnal ott
feküdt mellette és aggódó tekintettel figyelte a kislányt, mikor
egyszer-egyszer felsírt. A kötelék most már elválaszthatatlan; ami Fallonnak
fáj, azt a farkas is érzi és fordítva is. Ez így van rendjén; akinek nincs
mentonja, elveszett ember. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Minden falura más állat
jellemző. A mi kis közösségünkben csak farkasok vannak, mindenkinek van egy
sajátja, aki vele egy időben születik meg és élete végéig vele marad. Engem
ezért üldöznek: elkövettem egy hatalmas hibát. Összeálltam egy másik faluban
élő férfival, és tőle lett a gyermekem. Miután megtudta, hogy terhes vagyok,
arra kényszerített, hogy boszorkánysággal öljük meg a mentonomat. A férjem
valami úton – módon megtudta, hogy mire készülünk és a falunkban általában ki
szokták végezni a házasságszegő nőket, és az még nagyobb bűn, ha meg akarjuk
ölni a mentonunkat.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Ezért jöttem ehhez a
nőhöz: hogy felnevelje az én kislányomat. Engem meg fognak ölni, nagyon jól
tudom, ugyanis hibát követtem el. De bízom benne, hogy Fallon jó helyen van, és
szeretni fogják őt. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Hangos dörömbölésre
lettem figyelmes, ami arra késztetett, hogy mindenképp biztonságban tudjam
egyetlen gyermekem, ezért megkértem az asszonyt, hogy azonnal fusson el
Fallonnal és a kisfarkassal együtt, hogy biztonságban legyenek. Lelkiekben már
felkészültem a következő percekre, ám mikor a férjem berontott, az összes
bátorságom valahová elveszett és úgy hatolt belém a rettegés, mint még soha.<o:p></o:p></span></i></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Most megfizetsz,
mindenért! – üvöltötte az ajtón kívülről. Amint belépett, szinte azonnal
megtalált, dühösen és csapzottan rohant felém, megragadta a nyakam és egy
egyszerű mozdulattal a kardját a szívembe döfte. Egy hangos sikoly kíséretében
ernyedt el teljesen a testem, de megnyugtatott a tudat, hogy Fallon
biztonságban van. Egyelőre. <o:p></o:p></span></i></div>
</div>
</div>
Liliana C.http://www.blogger.com/profile/01586889692027781586noreply@blogger.com8