Prologue

1998

Rohantam a férjem elől. Épségben kell, hogy megszüljem lányomat, még ha meg is halok utána, ő éljen teljes életet. Folyamatosan ez járt az eszemben. Csak ez hajtott. Hátranéztem és láttam, hogy már nem követ. Teljesen elgyengülten estem be a kis faházba, ahová mennem kellett. A nő aggódó tekintettel figyelte minden apró mozdulatomat, míg rendesen kulcsra nem zártam az ajtót. Ide már nem juthat be. Helyet foglaltam a kis ágyban, a nő pedig azonnal vastag takarókkal és rongyokkal halmozott el, hogy felmelegítse kihűlt testemet. A fájások kezdtek utat törni maguknak, amit egyre rosszabbul viseltem.

*3 óra múlva*

Nagy kínlódások során végre megszületett az én egyetlen kislányom, Fallon. A mentonja azonnal ott feküdt mellette és aggódó tekintettel figyelte a kislányt, mikor egyszer-egyszer felsírt. A kötelék most már elválaszthatatlan; ami Fallonnak fáj, azt a farkas is érzi és fordítva is. Ez így van rendjén; akinek nincs mentonja, elveszett ember.

Minden falura más állat jellemző. A mi kis közösségünkben csak farkasok vannak, mindenkinek van egy sajátja, aki vele egy időben születik meg és élete végéig vele marad. Engem ezért üldöznek: elkövettem egy hatalmas hibát. Összeálltam egy másik faluban élő férfival, és tőle lett a gyermekem. Miután megtudta, hogy terhes vagyok, arra kényszerített, hogy boszorkánysággal öljük meg a mentonomat. A férjem valami úton – módon megtudta, hogy mire készülünk és a falunkban általában ki szokták végezni a házasságszegő nőket, és az még nagyobb bűn, ha meg akarjuk ölni a mentonunkat.

Ezért jöttem ehhez a nőhöz: hogy felnevelje az én kislányomat. Engem meg fognak ölni, nagyon jól tudom, ugyanis hibát követtem el. De bízom benne, hogy Fallon jó helyen van, és szeretni fogják őt.

Hangos dörömbölésre lettem figyelmes, ami arra késztetett, hogy mindenképp biztonságban tudjam egyetlen gyermekem, ezért megkértem az asszonyt, hogy azonnal fusson el Fallonnal és a kisfarkassal együtt, hogy biztonságban legyenek. Lelkiekben már felkészültem a következő percekre, ám mikor a férjem berontott, az összes bátorságom valahová elveszett és úgy hatolt belém a rettegés, mint még soha.

- Most megfizetsz, mindenért! – üvöltötte az ajtón kívülről. Amint belépett, szinte azonnal megtalált, dühösen és csapzottan rohant felém, megragadta a nyakam és egy egyszerű mozdulattal a kardját a szívembe döfte. Egy hangos sikoly kíséretében ernyedt el teljesen a testem, de megnyugtatott a tudat, hogy Fallon biztonságban van. Egyelőre.